Kincs és kalendárium | Október | Mindszent hava | Magvető hava

Magvető hava

"És valóban ősszel a föld / Csak elalszik, nem hal meg; / Szeméből is látszik, hogy csak / Álmos ő, de nem beteg." Petőfi örökérvényű szavaira mi is csak bólogathatunk, amikor a napokban sűrűbben járjuk a temetőket, ahol a már messze lévőkre emlékezünk, akik szívünkben örökké élnek. Ahogy a természet pihenni készül, úgy magunkon is észrevehetjük, hogy az egyre hosszabbodó esték álmosabbá, lomhábbá tesznek bennünket. Mintha takarékra állítanánk magunkat. Ez sem véletlen. A termés már veremben, hordóban, hűtőben, a mag már a földben van. Nyújtózhatunk, ha úgy tetszik, lustálkodhatunk kicsit. Sokan rosszkedvre, lehangoltságra panaszkodnak ilyenkor. Nem szabad bezárkózni a négy fal közé. Még a ködös, nyálkás, utálatos időben is érdemes kabátot, meleg cipőt húzni és kóborolni egyet a természetben. Ha szerencsénk van, nem a varjak károgását fogjuk hallani, hanem valami megmagyarázhatatlan néma csöndet. Mintha megállna az idő, mintha a világ megmerevedne, megdermedne, mintha nem történne semmi. Ilyen nincs soha máskor az év során. Katarzisként is megélhető, lelki folyamatokat indíthat el. Ugye, mindannyiunknak szükségünk van néha a csöndre?

HÓNAPSOROLÓ

Október, Mindszent hava, Magvető hava.A hónap jeles napjai: 6. Nemzeti gyászünnep, 17. Magyarok nagyasszonya, 23. Nemzeti ünnep. Szép magyar keresztneveink: Tanhu, Imola, Himes, Piros, Gyalán, Szellő, Illangó, Batu, Dorozsma, Táltos, Kedves, Villám, Iringó, Bise, Előd, Hülek, Ozul, Zengő, Vitlz, Szemőke.

JÁRJUNK UTÁNA

Ahogy ígértem, elkezdünk utánajárni azoknak a dolgoknak, amik leginkább felelősek azért, hogy mára már alig van, aki elmondhatja: köszönöm egészséges, tehát boldog vagyok.
1. Türelem
Az engem megkereső betegek többsége megjárta a poklokat, már rendesen elegük van abból a kálváriából, amit a gyógyulásuk érdekében végigjártak, vagy végigjárattak velük. Tehát joggal türelmetlenek. Vagy nem? A tür-elem az élet mozgató eleme, igaz, nem teremtő elem, mint a tűz, a föld, a víz, a levegő, de nélküle nincs teremtés, tehát élet. A mai embernek mindene megvan, de elveszítette a türelmét, ami lassan az élete elvesztéséhez vezet. Gyorsabban hajtunk a megengedett sebességnél, mert türelmetlenek vagyunk. Úgy tűnik, ez mindenre feljogosít. Nemrég hallottam, hogy egy huszonéves fiatalember elütött egy kerékpárost, mert sietett, ezért figyelmetlen volt. Az illető meghalt. Ezzel a balesettel a fiatalember sorsa egy életre megpecsételődött, csak azért mert türelmetlen volt. Mindenki az. Sietünk, rohanunk, kapkodunk, soha sincs időnk semmire. Ez a türelmetlenség mára már a vérünké vált, ez nekünk a normális, hiszen mindenki így él. Ebbe a rohanó életbe szól bele, mint derült égből a villámcsapás a BETEGSÉG, ami nem más, mint testünk, lelkünk vagy szellemünk üzenete. Szóltak ők a baj előtt is milliószor szelíden, hogy valamit rosszul csinálunk, de hát ki hallotta meg őket a nagy rohanásban. A betegség már nyomatékosított üzenet, de ennek is vannak fokozatai. Az első komolyabb figyelmeztetést még meg tudnánk oldani segítség nélkül is. Ilyen, ha este otthon fáj a fejünk és hőemelkedésünk van, ami jelentheti azt is, hogy rá kéne lépni a fékre, mert rossz

minőségű útra tévedtünk. Egy kis nyugalom meg nagymamáink receptjei és pár nap múlva kutyabajunk. De kinek van erre ideje? Tehát irány az orv-os (orv-ős vagy ős-orv, ősi rossz) egy csomó gyógyszer és ripsz-ropsz meg is gyógyultam, futhatok tovább a vesztembe, mert így sehova máshova nem jutok. Ha sokadszorra sem sikerül (erre volt idő), jöhet a természetgyógyász, ő majd csodát tesz és elveszi a betegséget. A várt eredmény többnyire itt is elmarad, és az emberünk egyre türelmetlenebbül fut tovább, míg meg nem hal. Itt a vége, fuss el véle. A baj csak az, hogy ez nem egy tanulságos mese, hanem a való világ. A legtöbb szülő a betegnek vélt gyermekét csak azért viszi orvoshoz, mert nincs ideje és a felelősségét sem vállalja annak, hogy gyermeke szülői, nagyszülői segítséggel gyógyuljon meg. Tudatlan aggódása miatt fölösleges, sokszor maradandó károsodást okozó procedúráknak teszi ki gyermekét, büszkén mondva, én mindent megtettem. Általában három nap után kiderül, hogy működik-e a gyermek öngyógyító rendszere, ha nem, haladéktalanul szakemberhez kell fordulni.

MAGYARÁN SZÓLVA

Így, október végén többet járjuk a temetőket, készülve a mindenszentek, halottak napjára. Ha tűr-elem-esek vagyunk, itt kaphatunk választ arra a mindnyájunkat érdeklő nagy kérdésre: mi az életünk értelme? Az öregebb fejfákra még az van írva "Itt nyugszik Istenben boldogult…". Eleink azt mondták, ha valaki meghalt: megboldogult, tehát boldogan ment el. Boldogan csak az mehet el, aki boldogan élt, boldogult ügyes-bajos dolgaival. Ezért az életünknek csak akkor van értelme, ha boldogan boldogulunk benne.

"Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni." (Illyés Gyula: Ki a magyar?)

Kelt 2011. Magvető havában
B. VIDA JÚLIA és IZSÁK JÓZSEF